ERDÉLYÉRT KÖNYVESHÁZ
Óbuda
ARS HUNGARICA
Óbuda
SZENT LÁSZLÓ KÖNYVESBOLT
Vác
BAGOLY KÖNYVESBOLT
Kolozsvár

JELENLEGI KIÁLLÍTÁSUNK:

A HORROR HÁZA

Politikai "kultúránk" fontosabb emlékei a rendszer (nem) váltás korszakában;
avagy:

Nemzeti öntudatunk története a "látástól vakulásig"


(Kiállítás az 1988—2007 évek hatalmi mozgalmai anyagából)

Ez „A Horror Háza.” Ami itt folyik, az egy folyamatos rémdráma, -eddig- öt felvonásban, de még nincs vége! Huzamosan és szünetek nélkül folytatódik, hisz „nemsokára” várható a hatodik felvonás (a „hatodik szabad magyar választás”) is.

 Hogy mikor (és hogyan), az sok mindentõl függ: a napfolttevékenységektõl, a Föld belsõ összetevõinek különféle „morajlásától”, az éghajlatváltozástól, a nagyhatalmak indulataitól, szeszélyeitõl és elõre megírt forgatókönyveitõl, a környezetünk hozzáállásától (vagy inkább „hozzánkállásától”), a részt vevõ pártok és egyéb érdekcsoportok vetélkedéseitõl és olykor lepaktálásaitól, a kabócák énekétõl, és… és talán mitõlünk is, a magyar nemzettõl. Illetve: bízvást függ majd tõlünk is, ha a folyamatát, az áramlatait, a hullámait, és fõleg az örvényeit felismerjük, és a sok rajtunk kívüli erõ energiáját (is!) a magunk javára tudjuk fordítani.
Pontosabban szólva: ha ennél (egyre?) jobban a javunkra tudjuk fordítani. Mert ami eddig történt, az inkább mintha azt mutatná, hogy egyre kevésbé tudunk a saját sorsunkba beleavatkozni. A bemutatott években –úgy tûnik- egyre kevésbé tudtuk, nemhogy irányítani, de még átlátni is a folyamatokat.

Pedig volna mit. Merthát volt itt olyan kavargás, hogy nem tudtuk még a saját erõnket sem a magunk javára érvényesíteni. Vajon láttuk-e, felismertük-e az áramlásokat meg fõleg az örvényeket, amelyek ugyanoda visszasodornak (olykor), sõt el is nyelhetnek (végül)? És mindezek mögött vajon kik fújják a „passzátszeleket” vagy keverik a „ciklonokat”? Van-e valami szabályosság, vagy csak véletlen összevisszaság irányítja, irányította az eseményeket? Mi NEM akarunk választ adni, azt döntse el ki-ki, aki megtekinti szerény összeállításunkat az elmúlt húsz év eseményeirõl, politikai „kultúrájáról” , a különféle pártok, pártszerûségek hatalmi viaskodásairól, és hát végül mindennek az „eredményébõl”.
Ez utóbbit azonban kiállításunk már nem tartalmazza, ez megtapasztalható mindenhol, kinek-kinek a környezetében, illetve az egész országban. Kiállításunkat honismereti céllal hoztuk létre, hogy minél jobban megismerkedjünk nemcsak a „környezettel”, hanem annak egy -számunkra fontos- területével, a hazánkkal. A Haza fogalmához ugyanis nemcsak a környezet tartozik, hanem annak története is. Csak akkor tudjuk -helyesen- értékelni adottságainkat (meg az „elvesztettségeinket”), ha megismerjük annak elõzményeit, a történetét is. Azt a történetét, amelyet jobbára már elfelejtettük. Illetve egyre jobban feledtetik a mindenkori események.

Hát elevenítsük fel a múltat, illetve a múlt egy részét, s abból is csak egy falatnyi ízelítõt. Ez nem sok, de ahhoz, hogy elgondolkodjunk, bõven elég. De legalábbis elkezdjünk gondolkodni! Mert a végsõ célunk ez volna: ismerjük meg és gondolkodjunk el hazánk mindenkori állapotán. A következtetés levonása pedig már a második lépés (lehet…, lesz!), a továbbhaladáshoz. Így gondolja a

Honismereti Gondolkodó Pince
Baráti társaság és egyesület